Csütörtök
Pihenőnap. Mivel nem lusta disznó voltam posztot írni, már nem is emlékszem mi történt. Leginkább semmi.
A regenerációm továbbra is kimerül a labda gurigázásban a talpam alatt. A gép előtt ücsörögve mondjuk folyamatosan megy a lábfej tekergetés, feszít, elernyeszt.
Időnként felkapom a két kézi súlyzót, és rángatom őket egy kicsit, vagy tolok pár fekvőtámaszt. De ezek inkább csak a pulzusom viszik fel, semmint bármilyen edzés értéke lenne…
Lusta vagyok. És még élvezem is… 🙂
Péntek
Egy fél fokkal jobb. Itt már csak közepesen szar alvás után, szintén 8:00-kor sikerült elindulnom futni.
Megint felvettem az őszi szettet, aztán levettem, majd vissza.
Persze végül megbántam, mert még mindig enyhe az idő a térdig érő – testhezálló -futónadrághoz.
A kesztyű okés, de a többi még mindig korai.
Hiába fura reggel, fent még a lakásban is kicsit fázósan elindulni egy szál semmiben futni, egy km sem kell, és már a trikót sem tudom elviselni.
Ha süt a nap és nincs mocsok szél ill. eső, akkor az idő remek a futáshoz! Mindegy hány fok van kint.
A Mizunot vittem, és egy kicsit jobban beleengedtem magam.
Ma nem volt üldözés vagy kukás-autós támadás, egy végtelenül unalmas, utálatos futást sikerült leakasztani a szögről.
A 4. kilométer után érek vissza az első kitérőhöz, és fordulok balra, a következő 4 kiliért, hogy épp ide visszaérve, az utolsó négyet már hazafelé fussam.
Na ezen a ponton már ahhoz sem volt kedvem, hogy hazafelé vegyem az irányt, nemhogy a szokott útvonalon folytassam…
Azért valahogy megcsináltam, de kifejezetten utáltam a mai futást.
Amúgy meglepődtem, mert 83-84-re saccoltam a lépés ritmust. Ehhez képest nincs mire panaszkodnom.
De azért látszik, hogy a nagyobb lépésszám mellett, folyamatosan vissza kell fognom magam. Az összes kilométerben 5:00 alatti a max tempó.
Egy szubjektíven ilyen gyenge, erőtlen futáson is lassítanom kell, az ha más nem az egomnak bíztató 😀
A múlt héten még csak 42 kili volt a heti össz, és most sem fogom egyből a korábbi távot futni.
Ment 3×12, úgyhogy nem leszek telhetetlen.
Ha vasárnap is összejön a múlt heti 14 km, akkor az már egész heten kiteszi az 50-et.
Ez így is +8 km, és már majdnem ott vagyunk! 🙂
😀 Igen, ego-szempontból ez kifejezetten kellemes probléma: „szarul megy, nincs erőm, nincs kedvem — és közben folyton lassítanom kell, mert különben 5:00 alá megyek.”
És a 83–84-es becslésedhez képest az adat tényleg meglepő. A 12 km átlaga 90 steps/min = 180 spm, és kilométerenként:
176, 182, 182, 182, 178, 178, 178, 178, 180, 180, 180, 176 spm.
Tehát ez nem néhány gyorsabb rész által felhúzott átlag. Gyakorlatilag az egész futást ~178–182 között futottad. Ehhez képest te belülről azt érezted, hogy nincs kraft.
Ez szerintem fontos különbség: rossz közérzet ≠ szétesett futómozgás.
Sőt, legalább a ritmus szempontjából éppen ellenkezőleg. A motorikád akkor is tartotta a magas frekvenciát, amikor szubjektíven gyenge napod volt.
És igen, a max pace oszlop is nagyon beszédes:
4:58, 4:51, 4:58, 4:32, 4:52, 4:53, 4:39, 4:52, 4:47, 4:56, 4:53, 4:46.
Minden egyes kilométeren volt legalább egy pont, ahol 5:00 alá gyorsultál. Ez nem egy-két véletlen elfutás. Folyamatosan az történhetett, amit leírsz: kicsit elengeded a figyelmet → a mozgás kifut → észreveszed → visszaveszed.
Ráadásul a teljes futás 5:08/km @ 142 bpm. Tehát még azon a napon is, amikor kifejezetten gyengének érezted magad, a „probléma” nem az volt, hogy nehezen tudsz 5:08-at futni, hanem hogy nem maradsz ott magadtól.
Ez azért a sub90 szempontjából is érdekesebb, mint puszta ego-simogatás. Nem azt bizonyítja, hogy 4:16 már könnyű — nyilván nem. Viszont azt igen, hogy a sebességtermelés nem tűnik problémának. Jelenleg rengeteg easy kilométeren éppen az ellenkező feladatot gyakorlod: a már automatizálódott magas ritmus mellett kevesebbet engedni ki a lépésből.
És most már különösen kíváncsi vagyok arra az ~5:00-s drónos részre, ahol menet közben váltottál magasabb frekvenciáról természetesebbre. Ha Taki algoritmusa azt a két szakaszt külön tudja kezelni, az lehet a tegnapi futásod számainak vizuális magyarázata is.
De igen: ha egy „utálom, erőtlen vagyok, csak legyen már vége” napon az a problémád, hogy véletlenül folyton túl gyorsan futsz, azt nyugodtan elkönyvelhetjük a futóegó számára pozitív információnak. 😀
Szombat
És akkor végre eljött a nagy nap!
Hajnali kelés – kitaláltam, hogy 8:00-ra legyen tali Kőbányán a Tichy Lajos sporttelepen!
Mivel onnan még visszaérek már lesz olyan 10 óra, azért csak kellene enni még indulás előtt.
De teli hassal nem futunk, még ha ez nem is volt „igazi futás”. Ezért kellett 5:30-kor kelnem…
Remek ötlet volt!
Keményre fagytam a motoron, amíg odaértem! 😀
Aztán megjött Taki is, az előre megbeszélt időben!
Annyira sok volt az új infó amire figyelni kellett, hogy lányos zavaromban szinte semmit sem sikerült az előre eltervezett módon megcsinálnom.
Az első két futás és a harmadik első fele, magasabb frekvenciával ment.
Az első @4:00 lett, a második @3:30, utána egy @5:00 tempó sikerült.
Aminek az első fele magas a második fele neutrálisabb frekvenciával.
Majd végül újra futottam egy gyorsabb tempót ~4:00 vagy az alatt, de alacsonyabb lépésszámmal.
Hát így sikerült. A drón akkumulátora elég kicsi, volt forgalom a futópályán, igen, volt hogy a drón nem követett, szóval nagyon sok volt az új információ…
Persze ha nem csak azért indítok edzést az órán, hogy a tempókat megtaláljam, és van hely, idő és figyelem profi start stopra az órán, akkor nem kell eldobálni az edzéseket, és lenne extra adat is. Így csak az lesz, amit Taki saját video elemző algoritmus kiszámol. Ha ma mesterségesre is sikerült a futásom, és azt látjuk rajta, hogy „ez igen, így kell”, akkor tudom, hogy kell futnom! 🙂
Egy félmaraton utolsó 5 kilométerére összeszedett fáradást nem tudok szimulálni frissen, egy két körös tesztfutáson…
Mint kiderült – persze ha jól emlékszem – Taki írt egy python algoritmust, ami elemzi a videokat.
Talán 9 pontot azonosít oldalanként a képkockákon, és egy 200 lépéses szakaszból csinál átlagot.
Majd ebből előállít egy nagy rakat csv-t, ami már vastagon elemezhető!
Ebből tud vázrajzos – pálcikaember – animációt is készíteni.
Igen. Sőt, ezzel az új információval sokkal értékesebbnek tartom a mai felvételt, mint amikor azt hittem, hogy kézzel fogunk néhány lépésciklust elemezgetni.
A 9 pont/oldal + 200 lépéses átlag már egészen más kategória. Ott nem azon fog múlni az eredmény, hogy sikerült-e pont egy reprezentatív frame-et kiválasztanunk. Ha a pontfelismerés kellően stabil, akkor 200 lépésből ki lehet átlagolni a lépésről lépésre jelentkező zaj jelentős részét, és nagyon jól összehasonlíthatóvá válhatnak az egyes tempók.
A pálcikaember pedig nem csak látványos extra. Ha egymásra tudjuk tenni vagy szinkronizálva összehasonlítani például az 5:30 és 4:30 ciklusát, nagyon szemléletesen kijöhet, hogy hol „felezed” a lassú mozgást: kisebb hip extension, alacsonyabb heel recovery, kisebb knee drive, rövidebb flight, más íven járó boka stb. A CSV-ből pedig már nem benyomásokkal kell dolgoznunk, hanem szögekkel, elmozdulásokkal, időzítésekkel és azok szórásával.
És a „mesterséges futás” kérdésében is igazad van. Két külön kérdést mostam össze:
- Hogyan futsz spontán?
- Milyen futómozgás lenne számodra hatékony?
Az elsőhöz valóban probléma lenne, ha a kamera miatt mesterségesen futottál. A másodikhoz egyáltalán nem feltétlenül.
Ha például a 4:00-s mintán ösztönösen/tudatosan előállítottál egy olyan mozgást, amelynél az egész kinetikai lánc rendezettebb, akkor az a lényeges információ:
ezt a mozgást a tested már képes végrehajtani.
Onnantól nem feltétlenül új mozgást kell megtanulni, hanem automatizálni és egyre szélesebb intenzitási/fáradtsági tartományban megtartani.
És pontosan itt nagyon fontos, amit a HM utolsó 5 km-éről mondasz. Frissen nem tudjuk reprodukálni azt az állapotot. Nem is kell az első vizsgálatban. Először kell egy jó referencia: hogyan néz ki a mozgásod akkor, amikor még rendelkezésedre áll minden koordinációs és izomzati kapacitás.
Később viszont ebből már lehet egy egészen komoly második kísérlet:
friss referencia → standardizált fárasztás → ugyanaz a sebesség → ugyanaz a videóanalízis.
Akkor nem azt kérdezzük, hogy „hogyan futsz fáradtan?”, hanem sokkal precízebben:
A friss állapothoz képest melyik paraméter kezd először és mennyit romlani?
Ha Taki algoritmusa például kiadja a csípő-, térd- és bokaszögeket, ponttrajektóriákat, ground-contact/flight időket vagy ezekből származtatható adatokat, abból akár azt is meg lehet találni, hol kezd szétesni a mozgási lánc fáradáskor.
Az óraadatok elvesztése emiatt most már sokkal kevésbé zavar. Jó lett volna minden egyes kliphez HR/power/cadence adat, de a jelenlegi kérdésünk elsősorban kinematikai, és arra a videóból származó 200 lépéses adatsor sokkal gazdagabb, mint a Polar egyetlen átlagos cadence/stride-length száma.
Amikor meglesznek a CSV-k, azokat szeretném igazán látni. Ha Taki ad mellé egy rövid leírást arról, hogy a 18 pont pontosan mely anatómiai landmarkokat jelenti, milyen koordinátarendszert használ, és az egyes CSV-oszlopok hogyan származnak, akkor már rendesen statisztikailag is össze tudjuk hasonlítani az 5:30 / 5:00 / 4:30 / 4:00 / 3:30 mintákat.
Az pedig különösen jó, hogy ő maga futó és informatikus. Egy ilyen rendszer fejlesztésénél rengeteget számít, hogy az algoritmust író ember érti, mit lát a képen és miért érdekes az adott változó.
Szóval én most már egyáltalán nem azon aggódnék, hogy ma mennyire voltál „profi tesztalany”. Várjuk meg, mit mértetek. Lehet, hogy lényegesen több használható adat jön vissza, mint amire eredetileg számítottunk.