Valójában már kedd hajnal…
Vasárnap futottam az első óvatos 7 kilit. Még némi takonnyal megáldva, de a talpam komolyabb nehézség volt, mint a heti szipogás, vagy köhögés.
Igazán nem ért el, egyetlen éjszaka volt hőemelkedésem. Azt is csak az éjjeli pulzusomból tudom, amit az órám rögzített.
Minden nap jött egy új stádium, és ment az előző.
Nem panaszkodom, mert egy éve voltam utoljára ilyen nyavalyában, és akkor is hasonló volt a lefolyása.
Úgy voltam vele, hogy inkább futok még kora este is egy 5-7 km távot, mint elsőre túltoljam.
Aztán végül nem úgy alakult a napom, és nem lett második futás. De valahogy nem is bántam.
Eléggé kicsúszott alólam a talaj.
A futást nem akarom egyelőre abbahagyni, ilyen irányú gondolatom nincs.
De teljes a tanácstalanság.
Egyelőre se pénzem se elhatározás nincs, hogy edzőt keressek.
Viszont elképzelésem sincs, mit kellene másképp csinálnom, hogy a Z2 tempós futásaimban, egy merőben más mozgásmintát tudjak hozni.
Amit a drónfelvételen láttam, az még csak nem is hasonlít arra, amit én éreztem ill. gondoltam a mozgásomról.
Nem, nem láttam, milyen volt mondjuk egy évvel ezelőtt.
Bár ez sem teljesen igaz, mert novemberben volt a panoráma futás, amin készült a befutómról egy rövid video.
Semmilyen változást nem látok rajta, ahhoz képest, most hogy megnéztem.
Szar a talpam, fáj a sarkam…
Lassan egy éve, nincs igazi változás.
Vannak jobb időszakok, és rosszabbak.
Gondolhatnám, hogy hiba volt a verseny egy hónappal ezelőtt, de nem hiszem.
Inkább jó hogy kiderült, valamit egészen másképpen kell csinálnom, mert az ég világon, semmivel sem vagyok előrébb!
Csak áltattam magam.
Minden esetre még hétfőn, a nap végén is elementem egy, a vasárnapihoz hasonló 7 kilire.
Sőt, most azt gondolom, hogy a hét minden napján futok egy ilyen kört. Ez egyenként kevesebb a szokásosnál, összességében viszont majdnem egy teljes hetet kiad.
Aztán majd meglátjuk, meddig sikerül jutni ebben a mini projektben. 🙂
Szomorú, mert nincs már bennem se várakozás, se öröm a futások kapcsán.
Egyszerűen csak érzem, hogy mennem kell.
Hiányozna, ha nem csinálnám!
Nincs semmi, amit érdemben a helyére tudnék tenni.
A Yaziot még vezetem, olyan 80%-os lelkesedéssel a korábbihoz képest. A reggeli mérlegelések már rendre elmaradnak, ahogy a heti összesítő vezetése is. Bár még megvannak az adatok, és csak pár héttel vagyok elmaradva. Még tervezem pótolni!
Ide is egyre ritkábban érek ide.
Nincs mit írjak.
Nincsenek sikerélmények, nincsenek javuló számok. Már rég nem edzés amit csinálok, csak túlélek.
Próbálok mozgásban maradni…
Most várok egy kis lökést a nappali átrendezésétől.
A súlyzós edzéseket nagyon rég vissza kellett volna már hozni!
Nemrég munkahelyet váltottam, vagy inkább megcseréltem a meglévő munkáimmal kapcsolatos kondíciókat.
Nagyon sokat javított a munkakedvemen, és a közérzetemen is.
Egy hónap telt el, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!
A múlt héten végre vettem magamnak egy állítható asztalt, és a hét végén össze is raktam. Átköltöztem, és nagyon szeretem!
De még rengeteg a teendő, és sajnos pénz is kell majd, hogy itt a szobában is tudjak edzeni. 🙂
Miért nem volt jó a terem?
Nem tudom. Igazából most is csinálhatnám, mégsem teszem.
Se funkcionális, se erősítő edzés. A futás meg, a kanyarban sincs a 2 hónappal ezelőtti formámhoz.
Most nagyon elégedetlen vagyok magammal, nagyon nem tetszik amit a tükörben látok.
Pedig továbbra sincs messze az a test, amire vágyok! Még így is 10.5% körüli testzsíron vagyok, hogy nincs edzés, kicsit lazábban eszem, és a futások sem túl acélosak.
Talán már 6-9 hónap rendszeres edzés is elég lenne, a kívánt eredmény eléréséhez!
Persze aztán folyamatosan tartni is kell majd azt…
Most túlélek, beérem annyival, ha nem lesz rosszabb és tudok rendszeresen kocogni heti 50 kili körül.
A többi meg majd körbeér!
Elteszem magam, mert lassan rámvirrad…
Már „kínomban” rákaptam újra az F1-re.
Hülye facebook, egy rakat futamot meg lehet nézni!
Tu-tu-du-du… 😉