Szerda
Gyenge és kevés alvás, nehéz kelés, reggel unalmas futás. Valahogy lehoztam, most csak egy Anikót láttam tornázni a futó fordulómnál. Fogalmam sincs amúgy, hogy tudom ezeket a reggeli zombi futásokat megcsinálni. Minden alkalommal jönnek a gondolatok, kb végig:
- mi a sz@rt keresek már megint itt?
- mié’ nem mész haza, és alszol?
- megdöglök
- annyira nem rossz, már 4 kili meg is van
- még 7 van vissza, tényleg megdöglök
- most egy kicsit könnyebb…
- a rossebb, ugyan olyan sz@r
- stb…
Hiába látszik az a pár szinte egyenes vonalból, hogy nincs benne küzdelem. Belülről ez nagyon nem ilyen 😀
Csütörtök
A hétfői kis átmozgató szőnyegen felbuzdulva, naívan azt hittem, hogy majd jó lesz. A talpam egészen utálta a kedd / szerdai futásokat, délelőtt megint kétségek között, hogy lesz-e ebből pénteken 1 óra futás. Neki is fogtam nap közben egy kis átmozgatónak, de kb a felénél elfogyott az „érdeklődés” egy telefonhívás után. Feladat volt, aztán visszahültem, és másodszor már nem kezdtem el előröl…
Legalább este próbáltam időben lefeküdni, még ha ez is azt jelenti, hogy ~22:00-től tudok aludni 4:30-ig, kb 6 órát összesen.
Ennek ellenére, viszonylag pihenten sikerült ébrednem, másnap.
Péntek
Valahogy összevakartam magam, 12 szundi után – ha már viszonylag pihentre sikerült aludni magam…
5:00 órakor kiléptem az ajtón, és egy nagyon rapid bemelegítés után – leginkább csak fejben, a gondolat sebességével – 7 perccel később, már forgott is a mai edzés.
Árnyalatnyi a különbség az adatokban, mégis érzésre ez sokkal jobb volt. Ettől még a fenti monológ itt is lezajlott.
Ennél a tempónál, egyszerűen ez a frekvencia a leggazdaságosabb nekem. Persze a talpamnak nem biztos hogy jó, sőt egészen nem az, de azért bírja.
Vasárnapig jó lenne legalább egy 40+ perces átmozgató edzés! Legalább este a kondipályára le kell jutnom, egy önkántes véradásra. Sok csóró szúnyog…