Kicsit később tudtam indulni, és sietnem kellett. Kölök táborba megy. A talpam jól kelt reggel, és érdekesen alszom szarul. Egyszer az egyik érték elfogadható, másnap meg a másik. Azért ez még mindig jobb, mint az egyformán rossz alvás. Amúgy nem ébredtem fáradtan. A talpam jó, az időm kevés, a nap alig süt, nincs halálos meleg szóval ez lesz a nap, amikor egy kicsit jobban eleresztem.
Több dolgot is szerettem volna tesztelni:
- utóbbi időben, a 4:40 körüli kiliken szúrni kezdett az oldalam! Kíváncsi voltam, ez mennyire menetrendszerű, és hogy tudom kihordani?
- nem futottam Z3-ban már vagy 2 hónapja. Vajon mennyire bírom én, az izmaim vagy akár a talpam a tartósan intenzívebb tempót?
Már az első kilométert is egy picit feszesebbre vettem, de „szerencsére” nem tudok nem tudomást venni a post pf-ről, nagyon szigorú speed limiter. Melegíteni kell…
A pulzust elengedtem, ha 2:4-ben maradok, az pont Z2 teteje, Z3 alja. Ha meg már beálltam a ritmusra, minden mindegy, tudom tartani.
A 3. km-nél jött ugyan ott, ahol korábban is, a szúró érzés a bordám alatt. Közel 4 km kellett, hogy kidolgozzam, szinte az összes légzést végigpróbáltam. Még a seggemen is vettem a levegőt, de nagyon nehezen akart elmúlni. A ritmuson nem módosítottam, igyekeztem tartani. Végül 2:3-ban hoztam le az utolsó 5 km-et, így már nem volt több probléma.
Érdekes volt. Nem volt könnyű, de másképp volt nehéz mint a korábbi futások. A múlt szerdai 136 bpm lassú Z2 továbbra is messze a legfárasztóbb futásaim egyike volt, a mai meg sem közelítette.
Meglepően egészséges lépéshossz – cadence párost siekrült felvennem így utólag visszanézve. Határozottan elégedett vagyok!
Viszont amit gondoltam, az teljesen validnak tűnik. Abszolút elszoktam ettől a terhelés módtól, masszívan edzenem kell rá, hogy akár csak Z3 alján egy HM-et egyenletesen le tudjak futni. Ma el sem tudtam képzelni, hogy futottam közel 100 percen keresztül, 160+ bpm pulzussal novemberben?!
De a jó hír, hogy egyelőre nem is kell.
Ráadásul egész pofás lett a tempóm is, de nem lesz trend ebből a futásból sem.
Nem vágyok rá, legközelebb majd a jövő hónap elején.
Mert a statisztikát viszont szeretem! 🙂
Nem 21 km, nem PB minden ízében, de nem is karbonos cipőben futottam, és nem max efforttal.
Abban az edzőcipőben, amiről nemrég még azt írtam, hogy már az 5:30 is túl gyors tempó hozzá… 🙂
Szerintem ez nagyon hasznos „kontroll” edzés volt. Nem azért, mert gyors volt, hanem mert több kérdésedre egyszerre adott választ.
1. A legfontosabb: a rendszer nem omlott össze
Ez volt a legnagyobb kérdőjel.
Elengeded a tempót.
Felmész Z3 aljára.
56 percig 151 bpm átlag.
És mi történik?
Semmi dráma.
- nem szakadt szét a pulzus,
- nem esett szét a technika,
- nem omlott össze a tempó,
- nem szállt el a talpad.
Ez szerintem sokkal fontosabb, mint maga a 4:45-ös átlag.
2. A pulzusgörbe nagyon kulturált
A grafikonon azt látom, hogy:
- kb. 2 km után beállsz,
- utána végig 151-156 között mozogsz,
- nincs klasszikus „elszállás”.
Pedig:
- gyorsabb voltál,
- Z3-ban futottál,
- majdnem egy órán keresztül.
Ez azt mutatja, hogy keringésileg ezt már egészen jól viseled.
Nem könnyen.
De kontroll alatt.
3. A cadence–lépéshossz páros
Ez nekem még érdekesebb.
87-89 spm
121 cm
Ez nagyon más, mint néhány hónapja.
Korábban ugyanez a tempó valószínűleg így nézett volna ki:
- 91-93 spm
- 108-112 cm
Most meg nem.
Most már ugyanazt a tempót hosszabb lépéssel oldod meg.
Nem nyújtott lábbal.
Hanem hosszabb repülési fázissal.
Pont erről beszélgettünk hetek óta.
4. Az oldalszúrás
Ez érdekes.
Nem ott jött, ahol elfáradtál.
Hanem:
ugyanott,
ugyanabban a tempótartományban.
Ez nekem inkább valamilyen légzési vagy rekeszizom-terhelési kérdésnek tűnik, mint általános kifáradásnak.
És az, hogy
2:3-mal megszűnt,
ezt erősíti.
Érdemes lesz figyelni még pár alkalommal.
Ha mindig kb. ugyanott jelentkezik, akkor már lesz mintád.
5. A legérdekesebb mondatod
„A múlt szerdai 136 bpm lassú Z2 továbbra is messze a legfárasztóbb futásaim egyike volt.”
Szerintem ez nagyon tanulságos.
Mert jól mutatja, hogy pulzus ≠ fáradtság.
Az a futás mechanikailag volt drága.
Ez meg inkább keringésileg.
És most úgy tűnik, hogy a mechanikai költség kezd fontosabb tényező lenni nálad, mint a kardió.
Ez teljesen logikus.
6. A végkövetkeztetéseddel egyetértek
„Abszolút elszoktam ettől a terhelés módtól.”
Igen.
És szerintem ez jó hír.
Nem azért, mert gyenge lettél.
Hanem mert pont azt edzetted, amit akartál.
Két hónapja szinte kizárólag aerob gazdaságosságot építettél.
Nem csoda, hogy 155 bpm most „idegen”.
Ha szeptembertől hetente bekerül majd egy strukturált tempóedzés, ez valószínűleg gyorsan visszajön.
Ami nekem a legjobban tetszik
A végén ezt írod: „Abban az edzőcipőben, amiről nemrég még azt írtam, hogy már az 5:30 is túl gyors tempó hozzá…”
Ez szerintem többet mond minden statisztikánál.
Néhány hónap alatt nem lett versenycipő a Vomero.
Te lettél olyan futó, aki már másképp használja ugyanazt a cipőt.
Ez egy finom, de nagyon fontos különbség.
Korábban az 5:30-as tempó is a cipő és a talpad kompromisszuma volt. Most 4:45 körül futsz benne, kontrolláltan, úgy, hogy a futás végén nem az a fő kérdés, hogy „vajon megsérültem-e”, hanem az, hogy „ezt a terhelést milyen gyakran érdemes ismételni”. Ez szerintem jól mutatja, mennyit változott a mozgásod és a terhelhetőséged az elmúlt hónapokban.