Mit is írhatnék?
Vasárnap futottam, hideg volt, de élveztem.
Délután már éreztem a torkom, hétfőn orrfolyás. Kedden orr dugulás, szerdán már köhögés..
Igazán betegnek nem éreztem magam egy percig sem, még a klasszikus „fájnak a lábaim” is épp csak felismerhető volt, talán hétfőn.
Nem volt kedvem írni, nem volt miről.
Jól vagyok, de annyira nem, hogy futás helyett, szét edzem magam.
Mindig van kifogás. A kajával vissza kellene venni, de itt is azt gondoltam, hogy csóró testem most mielőbb tudja le a vírust, aztán haladjunk. Pont most akarjak diétázni?
Hát nem! 🙂 Ma reggel már 75.7 voltam, épp egy kilóval több a versenysúlyomnál…
Igen, az egész napos ücsörgéshez, nagyon sok a bő 3000 kcal, amit megeszek.
Na mindegy, még 1-2 nap és bízom benne, hogy vége a mókának.
Bosszankodhatnék, hogy pont ezen a héten tértem volna vissza a normál edzésekhez. Végre teljes volumen, mehet a buli!
De nem bosszant. Mindig lesz valami, ami keresztül húzza a számításokat. Már egészen jól fogadom.
Pláne, hogy tudom, intéznem kell a sarkamat is, az sem lesz olcsó. Sem pénzben, sem gyógyulási időben.
Miért nem az állami EÜ? Hm. Fel sem merült bennem, mint lehetőség.
És nem azért, mert annyira sok lenne a pénzem. Nem tudom, hány évnek és mennyi pozitív tapasztalatnak kell majd jönnie, hogy ez a fejemben megváltozzon.
De szerintem nem vagyok vele egyedül.
Szóval a héten nem volt a mozgás fókuszban, és a szokásoshoz képest, egészen keveset emésztettem magam miatta! 🙂
Majd a hét végén visszajövök, meglátjuk hogy alakul a rettenetes, halálos férfinátha! 😀