Már csak regeneráló edzések lesznek az versenyig, így több idő marad az önelemzésre. Nyilván a közelgő verseny izgalma, a túledzett lábaim, és az elégtelen éjszakai töltődés, mind összeadódik. Ilyenkor jönnek a gyötrő gondolat, hogy vajon mindent rosszul csináltam-e?
De abba kapaszkodok, hogy egy hibás döntés vagy kudarc, csak akkor az, ha nem tanulok belőle. Ha épülni tudok a tapasztalatból, akkor az csak a tanulási folyamat része. Csak személyesebb és értékesebb lesz a végén a célba érkezés! Az éjjel most is kemény volt, de azért aludtam is. A gondolataim sikerült némileg lecsendesíteni. A vádlim felébresztett viszont az éjjel is. 2:30. Dagadtka, tuti valahol lesben áll, csak arra várva hogy eláruljam, ébren vagyok! Azonnal be fog rontani, és előadja a nagy halált, az éhezők viadalát!
Egy darabig lapítottam, de nem tudtam visszaaludni, fel kellett kelnem. Macska megetet, utána jöhet a bármi, minden más. Dr Kelen, majd hengerezés, és végül extra, dupla magnézium. Így 3:30 körül el is aludtam és ez már reggelig ment. De ma hajnalban valahogy nem tudtam örülni, amikor az órámról 2:30 és 3:30 közötti értékeket sikerült leolvasni.
A bringám is egy első defekttel fogadott délelőtt, sebaj, akkor ma (is) sétálunk… Az evés sem igazán akart ma menni. Nem sikerült a napi kalóriát sem hozni. Persze a nap végére összejött minden. Mire a teremben végeztem, már farkas éhes voltam, de indulni kellett a Dechatlonba is, mint utolsó mentsvár a hiányzó kulacsok és tartók beszerzésére. Mint kiderült, amit én keresek, azt futó boltban nem kapni! A nagyobb, merevebb falú kulacsokkal szerelt derékövet – ezt Berennek hála, tudtam hogy a Dechatlon árul, kérdés csak az volt, hogy lesz-e épp készleten? A másik egy olyan „bringás” kulacs, amin van egy gumi fogás segítő. Ilyen megoldás létezik, de csak a most divatos elasztikus, szopogatós sz@rokból. Próbáltam, nekem nem jött be. Főleg, hogy a víz nagyrészével hűteni szeretném magam futás közben, azt nem tudom megtenni a most trendi kulacsokkal. Próbáltam a mellényt is, engem nagyon zavart! Mivel félmeztelenül futok – amíg az idő engedi – nem tudom magamon elviselni. Lehet, hogy majd novemberben már futótatyóval is fogok tudni indulni, de most még esélytelen. Próbáltam ezt a féloldalas, nagyobb kulacstartó övet is, használhatatlan!
A mai regen edzést zseniálisan sikerült megvariálnom, Emmi meg is dícsért szépen! Persze előre megfontolt aljas szándékból azt találtam ki, hogy megideologizálok egy új verziót, amivel sunyiban be tudom törtni a reggel érkezett új ribit! Gyönyörű kék, nem az az ocsmány barna! Szóval gyorsan megmagyaráztam magamnak, hogy a korábbi csak kaptatós edzés, miért nem optimális a verseny előtti napokban!
- az intenzitás alacsony ugyan, de jelentős izommunkával jár a 20-30 perc emelkedő. Ez egy könnyű edzés, de nekem most nem erre van szükségem, vagy nem ilyen mennyiségben
- itt is inkább a lassú, nagy lépések a hangsúlyosak, és jelentősebb csípő és karmunkával szoktam a pulzust a céltartományba emelni, Z1 teteje
Helyette kitaláltam, hogy úgy lesz ~30 perc alatt ebből 3 km, ha 2 * 1 km @1.0 % dőlés mellett 7.0 km/h kocogás, közte a szokásos @6.0%, 6.0 km/h kaptató, szintén 1 km!
Előnyök:
– a keményebb regen cipik helyett, valami naaaagyon puha kell, mert amiatt nem szoktam kocogni, mert az nem komfortos a lábamnak
– a pulzust a cadencia emelésével tudom szabályozni, gyakorolnom kell a pörgősebb lábat!
Leginkább mert keresem a futás közbeni / utáni diszkomfort okát. És könnyen lehet, hogy a nem ideális / nem optimális futómozgásom lesz az oka! Hajlamos vagyok a tempó emelésnél előbb nyújtani a lépéseket, mint a lépésszámot emelni. Ami nagyon is lehet a ludas a fáradásos fájdalmakért! A versenyek után, első dolgom lesz megszervezni, egy videó készítést a futómozgásomról! Ideje, csak nem olyan egyszerű…
Szóval túl azon, hogy kevesebb izomterhelés, több pörgető jellegű lépés és még mindig Z1 teteje! Ugyanakkor a valódi lényeg, hogy lehetőséget ad a kilométerek összelopkodására még a fő verseny, a WizzAir előtt! Naná hogy az új ribiben toltam a mai edzést, ahogy a maradék kettőt is így fogom még a héten! A jövő hétre is jut legalább 5 regen ezdés, és még egy 8-10 km frissítő, aszfaltos futás is a hét közepére! Ez pont kiadja azt a ~30 km-et, amivel konyhakészre törhető az új csodafegyver! 🙂
Nekem ez egy nagy lelki segítség lesz, szükségem van még erre a mankóra a nagy verseny előtt, ha már vasárnapra kénytelen voltam a barnát megtisztogatni…
Elfáradtam. Rengeteg dolgot megbeszéltem ma is Emmivel, de nem volt erőm összevágni őket. Még egy uccsó hengerezés és megyek aludni! Így is loptam megint magamtól egy órát, csak hogy a mai blogot összerakjam nektek! 🙂