Azt vettem észre magamon, hogy már automatikusan védekezek az edzés szabotázs ellen! Pénteken is úgy keltem fel, hogy nem akartam futni menni! De mire észbe kaptam, már a legfőbb kifogás fegyverem hatástalanítottam éppen! Ami a következő:„- Már túl éhes vagyok és/vagy nem ettem eleget! Nincs mit tenni, előbb enni kell, aztán órákat várni!” A reggeli…

Már tegnap is így éreztem, ezt a címet adtam először a tegnapi bejegyzésnek is. Olyan „gazdátlan”, „hazátlan” lettem a félmarcsi óta. A taper aztán a hosszabb pihenő elbizonytalanított. Persze közben azért fájnak a lábaim a rövidebb futások után is, meg igyekszem folyamatosan fenntartani az izomterhelést, de az összekép mégis szerényebb hatású. Most elkezdtük a Z1-Z2…