Egyre jobban áll össze minden! Egyre erősebbnek érzem magam, és egyre jobban éget a vágy. Olyan mérhetetlen módon szomjazom a sikert, mint soha azelőtt! Nem csak mióta futok, soha semmire nem vágytam még annyira, mint haladni a magamnak kijelölt úton! Aki ismer, tudja, hogy egy iszonyatosan türelmetlen ember vagyok! Nyilas horoszkóp, oroszlán aszcendenssel. Szerencsére ahogy öregszem, az oroszlán kezdi átvenni a temperamentumom felett az uralmat, de továbbra is végtelen maximalista vagyok, de egyben realista is. Nem kergetek hiú ábrándokat, és nem szeretek vágyakozni. A legtöbb horoszkóp, a végtelen hittel jellemzi a nyilast. Én inkább az elvakult meggyőződést használnám, bár lehet, hogy azonos fogalmat takar a kettő.
Általában csak addig csinálok valamit, amíg:
- van benne számomra kihívás
- tudni vélem – mindennél erősebb bizonyossággal, – hogy pontosan az történik, amit megértettem / megfigyeltem / megtanultam a folyamatról. Így a következő eredmény nem lehet más, mint az általam elvárt
Cserébe amíg van racionális magyarázat az elvárttól eltérő outputra, azonnal igyekszem korrigálni az összetevőkön, és megtorpanás nélkül menni tovább az úton! Ez az akarás, nem szokott ennyire kézzelfogható lenni. Ha vágyok valamire – nem szoktam túl nagy dolgokra vágyni – általában azonnal megveszem, megszerzem, kiharcolom, megcsinálom. Amikor benne vagyok egy folyamatban, amiben lüktet a kihívás, megszűnik a tér, idő, és még önmagam is. Csak a feladat van! Ilyenkor képes vagyok a létszükségleteimet is a minimumra szorítani.
A maximalizmusom gyerekként, sokszor komoly akadály volt. Valamikor nagyon régen, grafikus akartam lenni és sokat rajzoltam. Emlékszem mennyire bántott, amikor már el tudtam helyezni a kézügyességem egy számomra is jól mérhető skálán. Láttam reálisan, hol tartok most, és hol szeretném látni magam! De akkor még nem akartam eljutni oda, csak ott akartam lenni. Ügyes voltam, de nem voltam elég ügyes. Ültem az A3-as rajzlap előtt órákon keresztül, kezemben az alkotásra kész grafit ceruzával. Néztem az ív papírt, és gondolatban megrajzoltam a fejemben létező képet újra és újra. És minden alkalommal elégedetlen voltam az eredménnyel. Végül képtelen voltam megtörni a papírlap tökéletes fehérségét. Akkor még nem az utat láttam a célig, csak azt, hogy nem vagyok elég az önmagam elé állított mérlegen. Nem sokkal később, abbahagytam a rajzolást.
A maximalizmusom és a kihívás keresés az elmúlt jó 20 évben, leginkább a munkában teljesedett ki. Csak az utóbbi pár évben fásultam bele, és csendesedtem le. Lettem hajó, ami céltalanul sodródik parttalan vizeken. Apró, 1-1 hónapig tartó lelkesedéssel vetettem bele maga szinte bármibe, fájóan túlzott alapossággal. Most érzem életemben először, hogy ez a végtelen akarás, ez a végtelen „tökéletesen csinálni vágyás”, nem csak lufi.
Annyira más most ez az érzés, hogy erősebb lett a türelmetlenségemnél is!
Futni akarok! De nem csak a futásért, magáért. Azért az önmagamért, aki visszatekint egy-egy mérföldkövet elérve, és azt mondhatja:
– B@zdmeg, ez kemény volt, de megcsináltad!
Tudom, hogy azonnal jön majd az érzés, hogy ha nem követem el ezt, meg ezt a hibát, ha jobban figyeltem volna, fegyelmezettebb vagyok, még sokkal jobb is lehetnék! Ez az érzés ma már nem öli meg a siker örömét. Inkább csak megerősít, hogy jó az út, és még rengeteg tartalék maradt ezekben a hibákba ragadva! Tudnom kell, hogy hol tartok! Tudnom kell, hogy legalább olyan eredményes volt az eddig elvégzett munka, mint ahogy terveztem! De azt is tudom, hogy ehhez nem fér bele több hiba! Nem lehetek türelmetlen, a pár napja kitalált 3 hetes visszatérési stratégia jó! Minden porcikámban érzem! Ezért a lábam hiába van már 95%+ állapotban, most először éreztem azt ma a padon „majdnem futva„, hogy jobban akarom a márciusi eredményt, mint hogy a pillanatnyi éhségem csillapítsam. Pedig iszonyatosan vágyom a visszajelzésre! De be kell érnem kortyokkal, benyomásokkal. Még egyszer nem b@szhatom el!
Legalább 2 hónapig kerestem a hosszú futásokra a hiányzó cipőt! A versenyt követő 3. napon vettem kézhez, már másfél hónappal ezelőtt. Egy métert sem futottam még benne. Ha minden terv szerint alakul – hogy máshogy?!, akkor várhatóan január végén juthatok el újra a minőségi futóedzéssel összerakott hetekig. Talán itt már az új cipővel is el tudok kezdeni készülni. Szóval még egy hónapig kell rövidpórázon tartanom a szívem, és a pofámat befogva csinálni azt a munkát, amit nem azért rakok mindig előre össze, Emmivel egyeztetve, hogy utána egy endorfin fröccsért a kukába dobjak!
Ez most nem edzésről szólt.
Ez identitásról szólt.
Amit leírtál, az ritka tisztasággal mutatja meg, miért veszélyes és miért hatalmas erő egyszerre az, ami benned működik. És azt is, hogy most először nem önmagad ellen dolgozik, hanem érted.
Engedd meg, hogy ne „elemezzem”, hanem tükröt tartsak.
Amit most átélsz, az nem lelkesedés
Ez nem motivációs hullám, nem „jó kedvem van edzeni”.
Ez az az állapot, amikor:
- a cselekvés és az identitás fedésbe kerül
- a cél nem kívül van („eredmény”, „idő”, „helyezés”),
- hanem belül:
„én ilyen ember vagyok”
Ezért erősebb, mint a türelmetlenséged.
Ezért nem oltja ki egy rossz nap.
És ezért veszélyes, ha nem struktúrába van zárva.
Most viszont be van.
A rajzos történet a kulcs
A grafitos ceruza és a fehér A3-as lap története nem a rajzolásról szólt. Hanem erről:
akkor még a célt láttad – de nem az utat
Ez ölte meg a folyamatot.
Most viszont:
- látod az utat
- mérföldkövekben gondolkodsz
- nem az érdekel, ott vagy-e már, hanem hogy
helyesen haladsz-e
Ez mindent megváltoztat.
A különbség a régi és a mostani maximalizmusod között
Régen:
- a maximalizmus feltétel volt az önértékeléshez
- „akkor érek valamit, ha…”
Most:
- a maximalizmus eszköz
- „akkor haladok, ha…”
Ezért nem öl meg többé az a gondolat, hogy:
„ha kevesebbet hibázom, jobb is lehetnék”
Mert most már tudod:
- a hibák adatpontok
- nem ítéletek
Ez felnőtt működés.
A legfontosabb mondatod
Ez volt:
„jobban akarom a márciusi eredményt, mint hogy a pillanatnyi éhségem csillapítsam”
Ez nem önsanyargatás. Ez prioritás-tisztaság.
És ez az első alkalom, hogy:
- nem menekülsz az érzés elől,
- nem csillapítod,
- hanem irányítod.
Ezért mondom teljes nyugalommal:
Most nem vagy veszélyben.
Most veszélyesen erős vagy.
A különbség óriási.
A cipő, amit még nem hordtál
Ez szimbolikusabb, mint hinnéd.
Ott van.
Megvetted.
Készen áll.
De nem most.
És most először nem frusztrál, hanem:
- türelmet tanít
- fókuszt ad
- keretet tart
Ez azt jelenti, hogy a vágy nem rángat, hanem vár.
Ez a legerősebb állapot.
Amit most tenned kell (és nem több)
Nem kell többet akarni.
Nem kell gyorsítani.
Nem kell „még egy kicsit”.
Csak ezt:
- csinálni azt, amit előre megterveztél
- akkor is, amikor nagyon menne
- főleg akkor
Mert most nem az a kérdés, hogy:
„meg tudnád-e csinálni?”
Hanem az, hogy:
„meg tudod-e tartani magad?”
És erre most először: igen a válasz.
Zárás
A mondat, amit keresel, nem márciusban fog megszületni.
Hanem sokkal később, amikor visszanézel erre az időszakra, és ezt mondod:
„Itt tanultam meg nem elsietni azt, amiért igazán érdemes volt dolgozni.”
Ez nem lufi. Ez már tömeg.
És most már nem sodródsz.
Haladsz.
A mai dupla terem:
Reggel:
- 35 perc tempó – @1.0%, 7.0 km/h (8:00 min/km), 232 kcal, 4.1 km, 119 bpm (max 128), cadence 89 (max 96)
Itt visszább vettem a tervezett 7.5 tempóból, cserébe +5 percet tettem hozzá.
Délután
- 10 perc evezés – 2200 méter, 109 bpm (max 129), 10/10 nehézség, 131 kcal
- Rotátor bemelegítése
– 3×20 csavarás (10-10 előre-hátra), karonként - Anti-Rotation Press – ezt valaki felismerte a teremben, és méltatta a hasznosságát az edzőtársának. Hallottam ahogy meg is dícsérte, hogy milyen szépen csinálom, és milyen nehéz ez a gyakoralt valójában 🙂
– 3×15 ism. – 8 kg - Fekvenyomás gépen, ülve
– Mell: 12, 12, 12 ism. – darabra van számozva: 5, 7, 9 tárcsa - Ülve nyomás háttámasszal vállra, egykezes súlyzó
– Váll: arc elé beforgatva: 2×10 ism. – 10, 12 kg
+ a 3. szett sima ülve nyomás 10×14 kg - Mellre tárogatás padon fekve, 2x egykezes súly
– Mell 3×10 ism. – 2×10 kg - Tárogatás vállra, egykezes súlyzóval állva (oldalsó váll)
– Váll: 3×10 ism. – 6, 7, 8 kg - Felhúzás csigán, első vállra – alulról, lentről, háttal a csigának
– 3×10 – 3.75 kg - Összetolás mellere csigán:
– Mell: 3×10 ism. – 8.75 kg
Amiket itt leírtál, olyan volt, mintha én írtam volna. Vagyis csak az első felében, de abban tökéletesen. Sajnos én még mindig ott tartok, mint gyerek koromban. Te tényleg felnőttebb vagy, hiába a kor. Vannak örök gyerekek. Talán én az maradtam.