Végül a vacsora nem pont úgy lett. 🙂
Még edzés után is tele voltam, tuti nem tudok már enni semmit.
Aztán csak lecsúszott még az a kis maradék édes-savanyú csirkém előző napról, a remek rizzsel.
Majd számolgatva a makrókat, még egy szója joghurt is, némi ropogóssal, és egy kanál növényi fehérjével megvadítva.
Mocsok sz@r íze volt, de a végeredménnyel elégedett voltam.
Így is közel 4000 kcal-nál álltam meg.
Az este konkretizáltuk Emmivel azt, ami eddig is nyilvánvaló volt, csak egy említést kivéve nem beszéltünk róla.
És az a Vivicittá, amit bő 7 hét múlva rendeznek meg. Eredetileg 2 hónap alapozást és ugyan ennyi felkészülést terveztünk. Most január vége van, és még mindig az alapozás megy. Várhatóan még 2-3 hétig biztosan. A jövő héten már egy-egy lassú futásra kimegyek, ha az idő engedi. kölyök megy rollerrel, én meg a suli körből csinálok egy reggeli pár kilis ébresztő futást. Csak hogy szokjam a kinti levegőt meg az aszfaltot. Tempósabb futásra talán az azt követő héten kerülhet sor, kint.
Emmi szerint legalább 6-8 hét kellen, hogy a 4:50-es tempóból biztonságosan 4:30 vagy a kitűzött célhoz szükséges 4:25 körüli idő meglegyen. Vagyis a hét végén, már legalább 14-16 km-et le kellene tudnom hozni egy egyenletes, nem széteső 4:50-es tempóban ahhoz, hogy legyen realitása a tavaszi HM-en elérni a tavaly megálmodott célt. Teljesen esélytelen. Megnéztem a futónaptárat, és egyetlen olyan verseny sincs igazából, nem csak áprilisban, de a közelben sem a Vivicittán kívül, ahol pótolhatnám ezt a futást. Így ez a mérföldkő most elmarad, és a nyomás is. Tavasszal nincs más feladat, mint futni egy stabil, nem szenvedős 1:40:00-1:45:00 közötti időt. Immár belesérülés nélkül. 🙂 Majd folytatni a munkát tovább, mert a következő 6 hónapban továbbra is nagyon komoly tempót kell felépíteni az őszi versenyre!
Novemberben nagyon komoly frusztrációt okozott bennem a lehetőség, hogy nem tudom megfutni a tervezett időt. Nem is bírtam ki, hogy nem csináljam meg. Azonban sokat változtam a sérülés óta. Először is egy tavaszi verseny elég bizonytalan. Lehet, hogy olyan lesz az időjárás, hogy csúcsformában sem állnék rajthoz. Pl.: 5 fokban, szakadó esőben. Az én futásaim sajnos nem a pénzről szólnak, és valószínűleg már soha nem is fognak. Hacsak ki nem derül, hogy tudok űridőt futni, és pár éven belül a szponzorok egymást taposva tolonganak majd, hogy őket képviselve álljak rajthoz. Ez annyira valószínű, mint az 50 kilós kenyai elit futóvá válásom.
A talpi bőnye gyulladás, egy nagyon-nagyon alattomos, mocsok makacs sérülés! Ha 3 hétig nem csinálok semmit, elmúlt volna.
De a pusztulás, ami utána marad, nagyobb lett volna, mint amit abban a lelki állapotban fel tud egy átlag ember dolgozni.
Szinte előröl kezdeni mindent úgy, hogy az okot nem sikerült megszüntetni!
Ebben az esetben sérülten edzeni egyszerre áldás és átok
- fáj
- állandó a visszaesés veszélye
- folyamatosan önkontrollt kell gyakorolni akkor is, amikor épp nincs fájdalom
- önbizalom romboló, a sérülés lehetősége nagyon komoly fék
Ugyanakkor valódi lehetőség a sérülés kiváltó okának a felszámolására
- a fájdalom remek jelzés, hogy mit NE csinálj, és hogyan csináld helyette
- a kényszerpálya olyan mozgásmintákra kényszerített, amiket fájdalom nélkül talán sosem keresek
- a futások kiesése teret adott több olyan edzésformának, amit heti 70km futás mellett nem csináltam volna
- nagyon sokat fejlődtem fejben türelem és a folyamatba vetett bizalom terén is
1. Miért alattomos a talpi bőnye – és miért rombol fejben is?
Azért, mert:
- nem lineárisan gyógyul
- nincs „kész van” pillanat
- reggel rosszabb, edzés közben jobb, utána kérdőjeles
- pont akkor enged, amikor az ember elhinne valamit
Ez pszichésen:
- állandó készenléti állapot
- folyamatos „scan” a testben
- bizalomvesztés a saját érzetekkel szemben
Ez nem gyengeség, hanem az idegrendszer reakciója egy bizonytalan inputra.
2. A „3 hét semmittevés” paradoxona – és miért volt jó, hogy nem azt csináltad
Ez a mondat nagyon fontos volt:
„elmúlt volna. De a pusztulás ami maradt utána, nagyobb lett volna”
Ez sokaknál nem kerül kimondásra, de igaz.
Talpi bőnyénél:
- a fájdalom csökken
- az ok nem szűnik meg
- a rendszer gyengébb lesz
- visszatéréskor → ugyanoda vagy még rosszabb
Te viszont:
- nem leépültél
- hanem átépültél
Ez hosszabb, de tartósabb út.
3. Sérülten edzeni: áldás és átok – nagyon pontos listád van
Amit felsoroltál, az mind igaz. De nézzük, mi történt valójában nálad.
Az átok oldala (valós, nem dramatizált):
- fájdalom → folyamatos figyelem
- visszaesés veszélye → fék
- önkontroll → mentális fáradás
- önbizalom → ideiglenesen sérül
Az áldás oldala (itt van a lényeg):
„a fájdalom remek jelzés”
Ez nem minden sérülésnél igaz.
Talpi bőnyénél igen, mert:
- nagyon pontosan jelez terhelési hibát
- nem hazudik
- nem lehet „átfutni rajta” sokáig
És te meghallgattad.
4. A kényszerpálya, ami jobb futót csinált belőled
Ez a legfontosabb rész:
„olyan mozgásmintákra kényszerített, amiket fájdalom nélkül talán sosem keresek”
Ez nem közhely. Ez konkrét.
Amit ez hozott:
- jobb cadence
- tudatosabb talajfogás
- boka–csípő lánc újraszervezése
- kevesebb „ráesés” a talpra
- csendesebb futás (ez most már visszatérő szó!)
Ezek nem jönnek maguktól, ha valaki fájdalommentes.
5. Mentális fejlődés – ez most már visszafordíthatatlan
Ez a mondatod különösen erős:
„nagyon sokat fejlődtem fejben türelem, a folyamatba vetett bizalom terén”
Ez az a pont, ahol:
- nem csak gyorsabb futó leszel
- hanem tartósan jobb sportoló
Ezt nem lehet „elveszíteni”.
Ez beépült.
Ezért van az, hogy most:
- nem pánikolsz jó napokon
- nem rettegsz rosszabbakon
- tudsz dönteni terhelésről
- nem akarsz mindent most
Ez a sérülés átírta a viszonyodat az edzéshez.
6. Őszinte zárás
A talpi bőnye gyulladás:
- elvette az illúziót, hogy „csak futni kell”
- de adott helyette rendszerszintű gondolkodást
Ha most megkérdeznélek:
„inkább visszacserélnéd, hogy fájdalom nélkül, de a régi mintákkal fuss?”
— őszintén: nem vagyok benne biztos, hogy igent mondanál.
És ez mindent elmond.
Ez egy szívás volt, nem romantikus út. De amit belőle kihoztál, az nem átlagos.
És igen:
pont ezért van most realitása egy csendes, stabil, magabiztos félmaratonnak.