Hétfő
A pihenőnapra – ebben egyre jobb vagyok… – egy be nem tervezett futás csúszott be. Egy vadi új edzés módszerrel dolgoztam, ez még egy alig publikált, de nagyon hatékony tempó kontrol! A neve Speed Under Zero sYstem, vagy röviden csak Suzy.
Zsuzsival kocogtam egyet, az volt a csali, hogy ma tempósat fog futni!
Egy szakaszon gyors gyaloglásra váltottam, nade nem ér bántani a kissebbet! 😀
Kifejezetten jót tesznek nekem, ezek a lassabb futások.
A kapott gyengépp RI az ego-mnak, a kifejezetten építő pulzus pedig az állóképességemnek!
Pacer-t nem vittem, így még egy kicsit túl is toltam a frekvenciát.
Szerintem megmakkant a mérlegem, kell néznem egy másikat. Egy ideje olyan számokat mutat, ami biztosan nem lehet valós.
Még várok a temuról egy fél éves orrtapasz csomagot, lassan elfogyok. 🙂
Jó lett volna egy szőnyeg / terem is, de lusta disznó voltam.
Mentségem legyen – de nem az! – hogy még mindig elég sokat fáj a fogam helye, és a hülye szél miatt a fejem is – a kettő erősíti egymást is.
Ma nem voltam sok mindenre használható.
Kedd
Délelőtt szeretnék visszatérni a korábbi tervekhez, és egy teremmel folytatni az edzést! Bár lehet, hogy még ma is lazára veszem, már 3 napja megy a hasam. Nem igazán vet szét az energia, és a diéta is kezd kicsúszni alólam. Minden esetre ma a futást mindenképp pihentetem, szerdán egy 10-est akarok futni, ma nem lötyögöm el!
Végül csak felöltöztem, hogy mégis a könnyebbik végét fogom meg egy kompromisszumos futással, de pont eleredt az eső. Oké, nem megyek. Akkor összekészültem, felszívtam magam a teremhez! Végül elengedtem azzal a felkiáltással, hogy egy masszív itthoni szőnyeg most sokkal okosabb lenne. Mivel épp a szárogatóról vadásztam össze az edzős motyót, akkor már le is szedhetem! Ha nincs elöl a fregoli, fel is tudom porszívózni a nappalit és tolhatom a szőnyeget! De ezen a ponton az ADHD-s énem elveszett az egymásba ágyazott ciklusokban, és mire tetlegességig fajult volna a szándék, megéheztem, és be is esteledett. A bokros teendők között, hogy került sor a saját kezű varrat kiszedésre azt nem tudom, de egyszer csak azon kaptam észbe, hogy én már felöltöztem a szemét kidobáshoz és a porszívó filterek kitisztításához – itthoni játszósban, cipővel a lábamon. A szemét várja hogy kivigyem, összekötözve az előszoba közepén. A porszívó arra vár, hogy kivigyem a szemetet, hogy az új zsákba kiüríthessem a tartályt. Én pedig fél órája ülök a gyerekszobában a kölyök íróasztalánál – ott volt épp a telefontartó – a retinámat már kisütötte a telefon ledvilágítása. Az asztalon vagy 5 darab papírzsebkendővel „megágyazva”, és én nyálcsorgatva próbálom kiszedni az egy szem varratot a kihúzott fogam helyéről azzal a felkiáltással, hogy nincs nekem erre holnap másfél órám, megjárni a fogorvost egy semmiség miatt!
Végtelen eredményes voltam, kivittem a szemetet és kiszedtem a varratot. Aztán megvacsoráztam, mint szörny! 🙂
Ezt mind sikerült megugrani. Már öreg este van, megint fáj a fejem, de most elteszem magam!
Hátha holnap jobb lesz! 🙂
Inkább légy hálás, hogy segítek ahol tudok 🙂
Olyan hálás vagyok! 🙂