Ez a hasmenés kezd „nem vicces” lenni! Jól vagyok, nem vagyok gyenge vagy levert, de most már valaminek történnie kell, mert ez sokáig nem maradhat így! Ugyan sikerült egy 10 kilis futást összeraknom, de a végén egyre kevesebb fókuszt kapott a pulzus. Majd az óra megállítása után, sovány-malac vágtában szaporáztam a csülkeim egész a trónig. Ráadásul féltávnál meg kellett állnom pisilni is. Gyerekek, ne öregedjetek meg! 😀
És ez minden, amit fel tudok mutatni eddig a héten, gyengébb, rövidebb és a mai közepes Z2 futi, ahol legalább a türelmemmel nem volt gond. Egy villanásnyi Z3-sem volt benne. Lehetnék maximálisan elégedett is, de a féltávos rövid szünet erősen torzít a pulzuson, még ha egy kicsit meg is húztam a tempót utána, mielőtt visszakapcsoltam az órát. És ma az öreg Rebelt vittem, nem a Nike-ot, ami szintén plasztikázza kicsit a számokat.
El vagyok keseredve, mert nagyon könnyű kiesni a rutinból! A versernycélok elengedése kulcs fontosságú volt, a túléléshez! Muszáj volt megértenem, hogy lassítani kell, és újraszervezni az alapokat. Ez rendben is van, azt gondolom, hogy jó az irány! Ugyanakkor a célok elengedése, elvette a kereteket is! Nincs már meg az a kényszerítő vagy ösztönző erő, ami minden nap megadta a lökést az induláshoz, főleg a nehezebb napokon.
Nem vagyok továbbra sem sportoló, így az életem nem csak erről szól. Most egy nehezebb időszakomból jövök ki, kevesebb idő jutott a sportra. És ez egy olyan spirál, ami csak lefelé húz! Ha belecsúszol, nagyon könnyű talajt veszíteni, és most ezt érzem.
Egy fél órára Emmi, trénerből agytúrkásszá minősítette át magát, és talán sikeresen kiveséztük ezt a mostani, gyenge időszakot. Igazat kell adnom, hogy először a rendszeresség érzését kell visszahozni, nem a teljesítményt! Mától visszatesszük a rehab jellegű tornát, minden napra! Legyen csak 10 perc minden nap, ami majd apránként bővíthető.