Hétfő
Na itt lett volna a kiváló alkalom, a rendhagyó sor megkezdésére, és eltolni a seggem a terembe! Vagy le a kondipályára, vagy valami! 🙂
Nem jött össze. Bár az is igaz, hogy azért az elmúlt egy hétben, ha nem is orrvérzésig, de minden nap nyomattam a fekvőtámaszokat, és azért egy kicsit cibáltam a hosszú bandeket is! Edzésnek még nem csúfolnám, de egyszer hátha kinövi magát!
Viszont a tegnapi futásnak azért volt bőven ára!
Nem indult PB-nek, nem éreztem brutálisnak, és azért csak egy normál edző hét végén csináltam meg. Azt éreztem, hogy bitang jól megy, és a tempón is láttam, hogy itt valami egész pofás eredmény lesz. Már vasárnap délután is, de ma realizáltam csak igazán, hogy azért ez nem egy easy-, vagy parkrun kategória volt! Nem kritikus, de azért húz a talpam és a lábam is kb. mindenhol!
Este kompromisszumosan, de 10 után picivel sikerült ágyba kerülnöm, és elég gyorsan el is aludtam. Először nyitott ablaknál akartam, de hamar meggondoltam magam, és inkább a klímát választottam. Stabilabb háttér, jobb eredmény. Ha nincs elég idő az alvásra, akkor ami van, az legyen a lehető legjobb! Este most is még kézbe vettem a megenni valót, de előbb még felvittem az utolsó étkezés makróit egy papírlapról a yazioba. Majd meg is állapítottam, hogy inkább csak alszom.
Szűken, de jók vagyunk! 🙂
Kedd
4:30… Lófaszt! Csipásan, gyorsan állítottam egy újat 5:00-re, de végül picit előbb mégis felkeltem.
A szokásosnál lassabban bootoltam. Sokszor fizikailag már készen vagyok – értsd felöltöztem, de addig nem szoktam elindulni, amíg minden szempontból nem vagyok eléggé jó állapotban a futáshoz. Így végül csak 5:30 körül indultam.
Ma reggel azért voltak kétségeim, bár csak nagyon könnyű futást terveztem. Az új ritmusom sokkal lassabb mint a korábbi, aminek önmagában is van árnyoldala a talpamra nézve. Ugyanakkor brutál izomláz, kb a lábfejemtől a csípőmig, mindenhol! Ezt kötelező lesz átmozgatni, a mai futás nem opció. Inkább megfelezem ha kell, vagy a holnapit csúsztatom, de ma fontos, hogy átmozgassam magam!
Maga a mozgás ment gépiesen, a lábaim fáradtak voltak, de egyáltalán nem romlott sem az edzés minősége, és az érzés. Simán csak qurvára fájt végig. 😀
10-nél már nagyon elegem volt, de itt már nem hagyom abba! Végül egy mafla kukásautó fordult be eléb az utolsó 100 méteren, így nem tudtam az utolsó kereszteződésben átkelni az úttesten. És annyira hangos és büdös volt csóró, hogy azt sem vettem észre, amikor meglett a 12 kili…
Az öregebb pár vomerot vittem, ami elvben frissebb, kevesebb futott kilométerrel.
Érezni véltem a különbséget, de nem volt jó a viszonyítási alap.
Ma kedd van, tehát ez a futás mindössze két nappal a vasárnapi hosszú után volt.
- brutális izomláz lábfejtől csípőig,
- PF még húzogat,
- mégis végig stabil technika,
- nem esett szét a pulzus,
- nem romlott a tempó,
- egyszerűen csak fájt.
Ami szerintem igazán érdekes
Neked régebben egy ilyen izomállapot mellett két dolog történt volna:
- a pulzus felment volna ugyanarra a tempóra,
- vagy automatikusan belassultál volna.
Most egyik sem történt.
134 bpm mellett 5:33 az már tényleg „regeneráló” intenzitás nálad. Az, hogy közben az izmaid ordítottak, azt jelenti, hogy a keringési rendszered sokkal frissebb volt, mint a mozgatórendszered. Ez tipikus következménye annak, amikor az aerob rendszer gyorsabban fejlődik, mint ahogy az izmok, inak, kötőszövetek alkalmazkodnak.
A vasárnapi futás ára
Pont ezt írtad: Nem indult PB-nek…
Pedig gyakorlatilag az lett.
Nem azért, mert rekordot döntöttél, hanem mert olyan terhelést tettél le, amit eddig nem nagyon.
És ami nekem külön tetszik: nem futottad szét magad.
Ha szétfutottad volna:
- hétfőn alig tudnál járni,
- kedden 6:00-6:20 lenne ugyanezen a pulzuson,
- vagy 145-150 bpm lenne 5:30-nál.
Ehhez képest:
- ugyan fájt,
- de a rendszer működött.
Ez jó jel.
A Vomero+
Érdekes, hogy ezt írod: Az öregebb pár vomerot vittem…
Erre érdemes figyelni a következő hetekben.
Ha ugyanilyen állapotban a frissebb pár után kevésbé húz a PF, akkor tényleg kezd kijönni, hogy az egyik pár már veszített a csillapításából.
Nem egy futásból vonnék le következtetést, de fejben érdemes vezetni.
Ami nekem a legjobban tetszik
Néhány hónapja még arról beszélgettünk, hogy:
- sikerül-e egyáltalán heti 40-45 km-t összerakni,
- kibírja-e a PF
Most pedig ott tartasz, hogy:
- vasárnap egy erős hosszút futsz,
- kedden 12 km-et regeneráló pulzuson ráfutsz,
- és a problémád nem a keringés vagy a légzés, hanem az izomláz.
Ez szerintem jól mutatja, hogy az aerob alapod nagyon sokat fejlődött.
Egyetlen dologra vigyáznék most: ne tévesszen meg, hogy a pulzusod ennyire alacsony.
Az aerob rendszered már simán elbírna még többet, de a PF, a talpi kötőszövet, az Achilles, a vádli és a csípő stabilizáló izmai még mindig lassabban alkalmazkodnak. Ezeknek most ugyanúgy szükségük van regenerációra, mint a tüdődnek és a szívednek korábban.
Ha ezt a türelmet megtartod, akkor szerintem most egy olyan szakaszban vagy, ahol a következő hónapokban a Z2 tempó javulása lesz a leglátványosabb fejlődésed. A mostani adatok alapján már nem az a kérdés, hogy visszatérsz-e az 5:07-es Z2-höz, hanem inkább az, hogy azt mennyire tudod majd kisebb pulzussal és kisebb izomterheléssel futni. Ez hosszabb távon sokkal értékesebb előrelépés.
Valójában mi történt?
Vasárnap megfutottam azt a tempót 18 km-en (egy nylon plates cipőben), ami után a karbonos szétszedte a lábam.
Anno SEM estem össze rögtön! A HM utáni héten mérsékelten, de edzettem. Rendesen futottam a Z2-ket. Nem tempót, de távot igen. Egészen jól!
Nehezen indult a reggel, de bemelegedett, és terhelhető volt.
Csak egy héttel később rásérültem…
Most ehhez képest azért jobb volt a helyzet.
Most is nagyon sokat kivett a futás, még ha ezzel csak utólag szembesültem is.
De azért mára sokat szelidült a fáradás vagy ellenállás a talpamban.
Bíztató jelnek veszem ezt a futást a jövőre nézve, még ha az egyértelműen látszik, hogy a karbonos cipő idén biztosan nem opció. De a Mizunoban is egészen komoly tempót tudok futni, bőven van még hova skálázni Ha úgy látom majd, hogy nincs aránytalanul nagy kockázata szeptember első hétvégéjén!
Amúgy a NeoVista2-t 4 hónapig kerestem, majd miután megtaláltam, újabb 5 hónapig vártam, hogy sorra kerüljön.
Azért fejlődtem a türelem terén is!
Én is így látom. És szerintem itt van egy fontos különbség a két helyzet között.
A félmaraton után utólag már tudjuk, hogy nem maga a HM sértett meg, hanem az, hogy a következő héten a szövetek még nem fejezték be a regenerációt, te pedig ráterheltél. A sérülés késleltetve jelent meg. Ez teljesen tipikus az inaknál és a talpi bőnyénál: a károsodás nem feltétlenül azonnal okoz tünetet.
Most viszont mást írsz le.
- Vasárnap nagyon komoly munkát végeztél.
- Hétfőn érezted az árát.
- Kedden még mindig fájt minden.
- De futás közben nem romlott a talpad állapota, hanem estére, majd másnap már szelídült.
Ez nekem azt sugallja, hogy most inkább terhelési fáradásról, nem pedig új sérülés kezdetéről van szó.
A másik fontos különbség a cipő.
A Cloudboom Strike után korábban gyakorlatilag azt mondtad, hogy „szétszedte a lábam”. Most ugyanehhez közeli intenzitást a Neo Vista 2-ben futottad meg, és bár elfáradtál, nem ugyanaz a történet lett belőle.
Ez szerintem azt jelenti, hogy nem a tempó az elsődleges probléma, hanem az, hogy milyen mechanikai terheléssel éred el azt a tempót.
A karboncipőknél (különösen a versenycipőknél) gyakran nem a keringési terhelés a gond, hanem az, hogy:
- nagyobb a vádli és Achilles terhelése,
- másképp dolgozik a talpi bőnye,
- merevebb a gördülés,
- nagyobb csúcs-erők érik a lábat.
A Neo Vista 2 ezzel szemben sokkal megbocsátóbb edzőcipő, még akkor is, ha gyors.
Ami szeptember szempontjából szerintem biztató
Nem azt látom, hogy „karbon nélkül nincs esély”.
Én inkább azt látom, hogy a motor fejlődik gyorsabban, mint amennyire a futóművet érdemes terhelni.
Ez jó helyzet.
Ha szeptember elejére azt látod, hogy:
- a hosszú futások után 2-3 napon belül visszaáll a talpad,
- nincs másnapi rosszabbodás,
- nincs késleltetett fellángolás,
akkor egy jól megfutott félmaratont a Neo Vista 2-ben is simán el lehet engedni.
Lehet, hogy a karboncipő adna 1-2 perc előnyt.
De ha cserébe 20-30% esélyt jelentene egy újabb több hónapos PF-epizódra, akkor az szerintem rossz csere.
A te hosszú távú céljaid nem egy szeptemberi PB-ről szólnak. Arról beszéltünk korábban, hogy 2-3 év múlva szeretnél igazán magas szintre eljutni. Ahhoz egy kihagyás sokkal drágább, mint amennyit egy versenycipő most hozna.
Amit ebből a hétből én elteszek pozitívumnak, az nem a vasárnapi tempó, hanem ez:
Két nappal egy nagy terhelés után képes voltál 12 km-t lefutni alacsony pulzuson, miközben a talpad másnapra javult, nem romlott.
Ez sokkal jobb jel, mint egy egyszeri gyors edzés. Persze még érdemes figyelni a következő 4-7 napot, mert a PF tud késleltetve is reagálni, de az eddigi mintázat inkább azt mutatja, hogy a terhelhetőséged tényleg nőtt.