Futónapló

A nap végére a kitartásom, lelkesedésem és a reményeim is a cím szintjére csökkentek.Próbálok erős és fegyelmezett maradni, de egyre nehezebb. Már nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, mit kellene másképp, hogy újra úgy futhassak, ahogy a felkészülésem megkívánja. Már nagyon nehezen viselem az állandó hullámzást. Akkor is, ha nincs drasztikus visszaesés, de úgy érzem…

Hurrá… Ez már annyira kellett, mint egy falat kenyér! Még el sem felejtettük az olvadó kutyaszaros kupacokat a járdákon (közel 3 hét nem volt elegendő, hogy megpróbálják eltakarítani), kezdődik előröl. Bár amilyen moslékul aludtam, ez volt a legkevesebb, ami ma megállíthat! Tegnap mocsok módon elfáradtam, de csak fejben. Az egész napos ücsörgéstől olyan voltam, mint…

Minden rendben, sikerült tegnap okosan dönteni. Vagyis nincs rendben semmi, már rohadtul elegem van, hogy minden percben a talpamra kell figyelnem. Mit lehet, és mit nem. Reggel amikor felkelek, lesz fájdalom, vagy nem lesz? Annyira kellene már futni, ha nem tudom rövid úton elkezdeni a felkészülést, akkor április sem lesz elég messze az eredményhez. Semmi…

Sajnos a cím nem mentes némi malíciától.Tegnap kérdeztelek, a szombati 40 perces futás elhagyásáról, de határozott véleményed volt, hogy azt nem kellene elengedni.A futás jó volt tegnap, bár a vége felé többször is éreztem némi diszkomfortot a sarkamban. Nem tűnt komolynak, nem éreztem, hogy bármilyen veszélyt jelentene a futásra. Lehoztam a nap végén, és örültem….

Jól aludtam. Azt írják 🙂Nem igazán szoktam érezni a különbséget. Nagyon ritkán alszom annyit, hogy kirobbanó formában keljek fel. De a legrosszabb polar értékelésnél sem szokott érzésre szignifikáns különbség lenni. Összevakarom magam, felkelek. Átmozgatom fáradt kis testem, aztán szépen bemelegszem. Utána meg megy a nap mindig a maga ritmusában. Nem kell se koffein, se más…