Ma valami megváltozott bennem. Azt hiszem végre elkezdtem tisztelni a folyamat apró lépéseit is! A maihoz hasonló regen vagy felhozó edzésekre, mindig is „szemét ezdés”-ként tekintettem. Amolyan szükséges rosszra, az igazi edzések között. „Amibe nem halsz bele, az nem is edzés” gondolat simán hozza a többi hibás következtetést is: csak a nagy edzésmunkákhoz kell megadni…

Hosszú idő után, megkaptam ma ez első teljesen zöld alvás kiértékelésem! 😀Hivatalosan is kielégítő volt a regenerációm!Juhéjj! A regeneráló kocogások, cipő bejáratások nem igazi edzések. Csinálni kell őket, de sok elemezni való már nincs bennük. Egyre jobban élvezem az akár helyben futást is, magas lépés- vagy topogásszámmal! 🙂 Így ha van akár egy lassabb futópartnerem…

Önmagában a verseny, egy remek élmény! Felfoghatnám edzésként is, de mi a baj ezzel?Előtte egy hét rákészülés, utána majdnem egy hét regeneráció az extra terhelés miatt. A verseny, viszont több is, kevesebb is egy erős edzésnél! Persze úgy is végig lehet tolni mint egy edzést, csak mi értelme?Elgondolkodtam rajta:* kapok egy érmet, amihez nincs igazi…